Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.

A. Hisszük, hogy „A teljes Írás Istentől ihletett“. Ez a Bibliának teljes egészét jelenti; hisszük, hogy az eredeti szöveg minden tévedés nélkül való, a tanítása teljes tekintéllyel bír, mindenek felett való és végleges. Hisszük, hogy Isten Szelleme vezette a régi idők szent embereit mindabban, amit írtak. 2Tim 3,16; 5Móz 4,2; 2Pt 1,21, Jel. 22,18-19.
B. Hisszük, hogy Isten három személyben létezik: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ez a három egy Isten, mivel ugyanaz a természetük, a tulajdonságaik és tökéletességük. Róm 1,20; Mt 28,19; 5Móz 4,35; Jn 17,5
C. Hiszünk az Úr Jézus Krisztus személyében és istenségében, aki fogantatott Szentlélektől, született szűz Máriától, valóságos Isten és valóságos ember. Jn 1,1; Jn 1,14; Jn 10,30; Mt 1,20; Lk 1,30.31; Fil 2,5-7; 1Tim 3,16; Kol 1,19
D. Hiszünk a Szentlélek személyében és istenségében, aki minden Isten által elfogadható imádat és szolgálat forrása és ereje, a tévedhetetlen Ige tévedhetetlen magyarázója, aki minden újonnan született hívőben lakozik, és mindenütt jelen van, hogy Krisztusról tegyen bizonyságot, miközben arra törekszik, hogy teljesen Ő töltsön be minket, nem pedig saját magunk, vagy saját tapasztalataink. Jn 15,26; Csel 5,3.4; Csel 1,8; Róm 8,26.27; 1Kor 2,12.14; Róm 8,9; 1Kor 3,16; 1Kor 12,13; Jn 16,13.14.
E. Hisszük, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, amint azt Isten Igéje tanúsítja, de az emberiség az első Ádámmal elbukott. Nemcsak erkölcsi természete károsodott fájdalmas módon a bűneset miatt, hanem teljesen elveszítette lelki életét, a bűn miatt lelkileg halottá vált és alávettetett a gonosz hatalmának. „Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt“ (Róm 8,7-8). Ezért nem láthatja meg Isten országát, be sem mehet abba, amíg újonnan nem születik a Szentlélek által. Hisszük, hogy semmilyen mértékű megjavulás, semmiféle erkölcs megszerzése, semmiféle kultúra, sem emberiességi és emberbaráti tervek vagy társadalmak, sem keresztség/bemerítés, sem más szertartás – bárhogyan legyen is kiszolgáltatva – nem tud segíteni a bűnösnek abban, hogy egyetlen lépéssel is közelebb jusson a mennyhez. Az üdvösséghez/megmeneküléshez egyedül a fölülről adatott új természet, az Ige segítségével a Szentlélek által plántált új élet szükséges. 1Móz 1,26.27; Róm 5,12; Ef 2,1-3; Jn 3,3.6.7; Tit 3,5; Jn.5,24.
F. Hisszük, hogy Jézus Krisztus a bűnösök helyettesévé lett Isten előtt, és mint engesztelő áldozat halt meg az egész világ bűneiért. Hisszük, hogy Jézus Krisztusnak - aki minden emberért megízlelte a halált - áldozata olyan tökéletes, és vére olyan értékes Isten előtt, hogy sem bűnbánat, sem érzés, sem hit, sem jó elhatározások, sem őszinte erőfeszítések, sem bármely egyház törvényeinek és szabályainak betartása nem teheti teljesebbé. Róm 5,8; 1Jn 2,2; Zsid 2,9; Gal 3,13; Róm 4,4-5; Róm 3,25; Kol 1,13-14.20-21.
G. Hisszük Jézus Krisztus feltámadását; hisszük, hogy az Ő teste feltámadott a halálból az Írások szerint, és hogy Ő felvitetett a Mennybe, és ott ül Istennek jobbján, mint a hívők főpapja és szószólója. Lk 24,39; Csel 1,10-11; Ef 4,10; Zsid 1,3; Zsid.8,1-2;1Jn 2,1.
H. Hisszük, hogy egyedül hit által fogadhatjuk be Krisztust, halála és feltámadása révén szerzett áldásaival egyetemben. Hisszük, hogy abban a pillanatban, amikor bizalmunkat Belé vetjük mint Megváltónkba, minden bűnből megigazulva már itt átjutunk a halálból az örök életre. Továbbá hisszük, hogy az Atya olyan mértékben fogad el minket, ahogyan Őt elfogadta, és úgy szeret minket, ahogyan Őt szerette, és eggyé tesz Önmagával. Hisszük, hogy amint valaki befogadja Őt mint Megváltóját, Krisztus lakozást vesz benne, hogy Krisztus szentsége és ereje nyilvánvalóvá legyen az életében. Zsid 9,15; Jn 5,24; Róm 3,28; 4,3.23-25; Ef 1,3; Jn 17,23; Gal 2,20; 4,6-7; 5,16; Csel 1,8.
I. Hisszük, hogy az Egyház azok közössége, akik Krisztusban mint Megváltójukban hisznek. Ez az Egyház Krisztus teste és menyasszonya. Hisszük, hogy minden hívő - zsidó és pogány egyaránt - Isten Szentlelke által kereszteltetett bele Krisztus testébe; annak tagjaivá lévén, felelősségünk megőrizni a Lélek egységét a békesség kötelékében minden szektás előítélet és felekezeti vakbuzgóság fölé emelkedve, egymást tiszta szívből, keresztyéni módon szeretve. Ef 2,19-22; 1,22-23; 5,25-27.31-32; 1Kor 12,13; Róm 12,4-5; Ef 4,1-3; 1Kor 1,10.
J. Hisszük, hogy mindenki, aki a mi Urunk Jézus Krisztusban hisz, olyan szent és példamutató életre hívatott el, amely senkit sem bátorít bűnre, és nem hoz szégyent Krisztus keresztjére. Hisszük, hogy a hívők jó cselekedetekre teremtettek a Krisztus Jézusban. „Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel“ (hívő testvéreinkkel). (Gal 6,10). 1Jn 2,15-16; Róm 14,13; 13,14; 1Kor 10,31; Ef 2,10.
K. Hiszünk a világ evangélizálásának a szükségességében. Hisszük, hogy Isten népének legfontosabb feladata az, hogy hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek. Hisszük, hogy ebbe a gyermekek evangélizálása is beletartozik. Mk 16,15; 2Kor 5,18-19; Mt 18,14.
L. Hiszünk a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus személyes visszajövetelében, aki a mi várva várt egyetlen reménységünk. A Fil. 3,20 szerint hisszük, hogy „a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” (Fil 3,20). Csel 1,11; 1Thess 4,16.17; Jn 14,1-3; Tit 2,13; Fil 3,20-21.
M. Hisszük, hogy azoknak a lelke, akik az Úr Jézus Krisztusra mint Megváltójukra bízták magukat, a halál pillanatában azonnal az Ő jelenlétébe kerül, és várják testük Jézus visszajövetelekor történő feltámadását. A megdicsőült test és lélek ekkor újra egyesülve lesz Ővele örök dicsőségben. Luk 23,43; 2Kor 5,8; Luk 16,22.25; Fil 1,23; 1Thess 4,15-18.
N. Hisszük, hogy az elveszettek lelke a halál után nyomorúságban marad az utolsó ítéletig. A lélek és a test a feltámadásban újra egyesülve a tűz tavába vettetik, ami a második halál, és ott „meglakolnak örök veszedelemmel az Úr ábrázatától és az Ő hatalmának dicsőségétől.“ (2Thess 1,8-9). Lk 16,22-23.27-28; Zsid 9,27; Jel 20,5.11-15; 2Thess 1,7-9.
O. Hiszünk abban, hogy Sátán valóságos személy, „ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész föld kerekségét elhiteti.“ (Jel 12,9), de Isten ítélete rajta is beteljesül. Ef 6,11-12; 1Pt 5,8; Jel 20,10.